Hogyan ismerd fel a túlvállalás jeleit?
Talán most azt gondolod, hogy nyilvánvaló, mikor jön el az a pont, amikor érzed, hogy kezded túlvállalni magad és megálljt is tudsz parancsolni, nehogy a kiégésig juss – a valóságban azonban a legtöbb ember nehezen veszi észre, amikor a vállalásai átlépték már azt a határt, ami önmaga számára már nem egészséges. Általában jóval hamarabb átlépheted a határt, hogy túlvállaltad magad, ha nem vagy tudatos az egész folyamatra, ami odáig vezet téged. Ilyenkor hangzanak fel a “Már megint…” kezdetű mondatok.
Ha szeretnéd elkerülni a túlvállalást, az első feladatod, hogy meg kell ismerned a túlvállalás/kiégés felé vezető utat. Az út ismerete segíteni fog megérteni azt a pontot, amikor megálljt kell szabni a folyamatnak, hogy elkerüld a kiégést.
Nem meglepő módon, az egész kiégés-témának van egy erős társadalmi vetülete, ami szerint az emberek, főleg nálunk Magyarországon, “akkor pihennek, amikor már meghaltak“. Amiből az következik, hogy alapvetően azt gondoljuk, hogy fáradtnak lenni egyszerűen nem helyénvaló. Ez a jelenség az egész kultúránkat átszövi, de tudatosítással újra tudod tanulni, hogy miként állsz hozzá, ha nagy dolgokat szeretnél megvalósítani – túlvállalás nélkül.
Az alábbi kérdések segítségével vizsgáld meg, miként jutsz el a túlvállalásig
Nézz rá a hiedelmeidre
- Milyen hiedelmeid vannak a teljesítménnyel kapcsolatban?
- Milyen hiedelmeid vannak a munkával kapcsolatban?
- Mit gondolsz a pihenésről?
- Mit gondolsz, mikor elég jó az elvégzett munka?
- Mi az elegendő teljesítmény?
- Mikor kell abbahagyni a munkát/feladatot?
- Ki ítéli meg/dönti el, hogy egy adott teljesítmény mennyit ér?
- Csak a maximum az elég jó?
Nézz rá a mintáidra
- A szüleid milyen mintát adtak neked erről? Mennyit dolgoztak? Mikor pihentek? Mit tettek azért, hogy élvezni tudják az életet?
- Milyen elismerést, dicséretet kaptál akkor, amikor nagyon nagyot teljesítettél?
- Büntető-jutalmazó szemlélettel neveltek?
- Milyen büntetésre számíthattál, ha nem teljesítettél elég jól (pl. suliban)?
Természetes vágyként él benned, hogy megvalósítsd önmagad vagy megvalósíts szívbéli projekteket. Az, hogy “elég jó anya” legyél, az egyik lehet ezek közül. Viszont nem mondhatsz mindenre igent, főleg nem mások minden kérésére, sőt a belső hangoknak, amik hajtanak a túlvállalás felé, is azt kell mondanod: nekem ennyi elég.
Kezdd el figyeld magadat, ahogy haladsz a túlvállalás felé
Például: elindul szeptemberben a tanév/nevelési év, jönnek a feladatok, projektek, önkéntes munkákat vállalsz. A gyereket hozni-vinni kell, különórára is. Az otthoni élet sem áll meg: a háztartásnak mennie kell, rendszeresen főzöl, takarítani és rendet tartani is kell. Meg persze mosni-mosni-mosni. Lehet, hogy valami felújításra is szorul, azzal is foglalkozni kell. Plusz még minőségi időt is kéne töltened magaddal és a családdal is. És edzeni se ártana…
Szóval sok a munka, de alapvetően jól érzed magad, egyensúlyban, flow-ban vagy. Csinálsz mindent is. Ám egy eltelik egy-két hét és elcsíped azt a pillanatot végre, hogy ez az egész minden elkezd “sok” lenni.
Milyen jelek utalhatnak arra, hogy túl sok feladat van a válladon?
- Kell egy extra kávé, ami nélkül eddig megvoltál?
- Édesség utáni vágyad van?
- Elgondolkozol azon, hogy milyen jó lenne valahol máshol lenni?
- Konfliktusba kerülsz a szeretteiddel?
- Gyakrabban emeled fel a hangod?
- Vágyakozol a testmozgásra?
- Az éjszakai alvásod nem pihentető?
- Egyedül érzed magad?
- Semmihez sincs kedved, halogatsz?
Néhány extra kérdés, amivel ezen a ponton dolgozni tudsz
- Milyen döntések vezettek odáig, hogy ennyi feladat került a listádra?
- Milyen prioritások mentén hoztad meg ezeket a döntéseket? Magyarán: mi volt a legfontosabb, amikor úgy döntöttél, hogy mindent te intézel? (Kinek akartál megfelelni?)
- Milyen struktúrában élsz, ami oda vezetett, hogy sok tudjon lenni?
- Van-e kialakult kultúrája a feladatok megosztásának nálatok? (Akár munkahelyen, akár a családodban)
- Van-e kialakult kommunikációja a saját igényeitek feltárásának és ezek összeegyeztetésének?
- Van elég elérhető segítséged?
- Van lelki támogatód?
Vannak olyan jelek, amik sokaknál jelentkezhetnek a kiégés/elfáradás felé vezető úton. Más jelek pedig a te egyedi élettörténetedből, lelkedből, testedből fakadhatnak. Az önismeret és a magadra való odafigyelés és a saját magad szeretete el tud vezetni ahhoz, hogy megismerd ezeket a jeleket. A következő lépés pedig az, hogy új határt adj magadnak arról, hogy mennyi is az elég. Ezért meghozol döntéseket, például eggyel kevesebb különórára viszed a gyereket (vagy más hozza-viszi helyetted), főzött helyett rendelt ételt esztek, takarítót fogadtok, bébiszittert keresel. No és az aranytojást tojó tyúk: énidőt adsz magadnak.
Milyen változtatások segíthetnek, hogy lassítani tudj a tempón és elkerüld, hogy túlvállald magad?
Az alábbi módszerek azzal segítenek, hogy időt és teret hozzanak létre számodra, amiben van hely a saját szükségleteid megfogalmazásának, kifejezésének és kielégítésének
- Tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlása
- Meditáció
- Tervezési rutin kialakítása
- Szünetek beiktatása, előrehaladásod monitorozása, rövid becsekkolások azzal kapcsolatban, hogy hogyan érzed magad
- Támogató beszélgetések rendszeresítése
Gondold át, hogy vajon mik lehetnek a reális elvárásaid egy előtted álló feladattal kapcsolatban – mennyi energiát fog tőled igényelni? Őszintén. Hogyan tudsz ehhez úgy alkalmazkodni, hogy közben megtartod magad és a töltődésedre, pihenésedre is adsz időt?
Nincs dobozos válasz egy blogban sem arra, hogy mit jelent az ‘elegendő’ fogalma a te életedben. Ez egy tanulási folyamat, amit kísérletekkel, kudarcokkal és azokból való talpraállással és sok türelemmel végig tudsz járni. Tedd meg, ha kiegyensúlyozottabb életet szeretnél, rendszeres túlvállalás és kiégés nélkül.
A jó megoldás mindig az lesz, ami számodra jó és a te életedben működik.
