Ma két fő üzenetet szeretnék átadni.
Az első:
Próbáld átkeretezni a nehézségeidet.
Hogy miként? Máris mondom.
Az énidő a szükségleteink kielégítésének az útja.
Ebben a folyamatban fontos, hogy ne tegyél magadra extra elvárásokat, hiszen az énidőt épp azért csináljuk, hogy picit le tudjuk tenni a kívülről kapott, illetve a saját magunk által támasztott elvárásainkat.
Ha velem jöttél ezen az úton és belevágsz az énidőd építésébe, akkor egy dolgot szeretnék tanácsolni és ez az, ami az első üzenetem, hogy nem baj, ha nem megy elsőre.
Ne várd el magadtól, hogy ez az egész elsőre sikerülni fog. Ez egy nagyon komoly munka. Ahogy azt korábban is mondtam, a változás nem mindig megy csettintésre. Nem mindig megy egyik napról a másikra és ez teljesen rendben van.
Éppen ezért használjuk az út metaforáját. Hiszen ez egy nagyon jó kép arra, hogy megértsd, miről is szól ez az egész.
Hiszen, úton járni is lehet sokféleképpen. Elindulunk egy cél felé és oda nagyon sokféle eszközzel, sokféle módon és sokféle tempóval eljuthatunk. Próbálj erre az egészre te is így tekinteni és akkor az segít majd téged abban, hogy egyrészt, picit kordában tartsd a türelmetlenségedet, másrészt lásd az egészet egy távolabbi perspektívából és meglásd, hogy apró lépésekkel, de tudsz haladni a céljaid felé.
A sikerednek a mércéje talán az legyen, hogy ha az úton jársz. Az úton megállni, az útról letérni, megpihenni, teljesen letérni, más utat választani, teljesen rendben van.
Az a lényeg, amiről ez az egész énidős folyamat, illetve az énidős kurzus is szól, hogy:
Ez nem egy kis feladat, főleg, hogy ha neked ez egy újdonság. Ha nem nagyon foglalkoztál ezzel eddig az életedben.
Csak bátran menj előre és próbálj meg nem megijedni a nehézségektől. De mi segíthet téged ebben? Ezzel kapcsolatos a második üzenetem, amit szeretnék átadni.
A nehézségeid átkeretezésére pedig egy jó eszköz lehet az, ha ezt az egészet egy kísérletezésként tudod felfogni. Hiszen a kísérletezés éppen arról szól, hogy megnézzük, hogy melyik módszer vezet, milyen eredményre.
Ugye kitűzzük célként pl, hogy számunkra, a legnagyszerűbb énidős tevékenység, amire nagyon vágyunk teljes szívünkből, elmenni egy wellness hétvégére. Na és odáig hogy vezet az út? Ahhoz, hogy megengedjük magunknak ezt a wellness hétvégét, apró pici lépésenként el kell kezdenünk megengedni magunknak az énidőt.
Hogy megengeded a zt a 10 percet, hogy töltődj. Megengeded azt az 1 órát, 2 órát, fél napot… és ilyen szépen, fokozatosan haladsz afelé, hogy egész hétvégét aztán teljesen gondtalanul és magarad figyelve, töltődve tudod majd eltölteni.
Ha A-ból szeretnél eljutni B-be, ahol B a wellness hétvége, oda eljuthatsz gyalog. Az egy lassabb út. Biciklivel, autóval, repülővel …és ezeket az eszközöket kombinálhatod is. Próbálj ráérezni, hogy a te életedben melyik lépés az, amikor gyalogolsz és melyik az, amikor autóval mész. És néha azt veszed észre, hogy rakéta van alattad, olyan gyorsasággal jutsz el a célodig.
Persze jönnek a kátyúk, a falak, a piros lámpák és ha meglátod ezekben, hogy ó igen, ez csak egy kátyú, beleléptem, lehet, hogy legközelebb nem fogok, ki tudom kerülni. Vagy lehet, hogy ennek ellenére belelépsz legközelebb is és csak sokadszorra fogod tudni kikerülni, ez teljesen normális. Legyél magaddal türelmes.
Záró gondolatként pedig, ez picit tovább vezet:
Lásd meg az életed hullámait, ciklikusságát. Néha a hullámok sodornak, néha pedig te vagy a kapitány, és ezek mind teljesen normális, életszerű, hétköznapi dolgok: nem tudunk minden pillanatban irányítani. Ahogy nem fogunk minden pillanatban sodródni sem, hanem meg tudjuk találni az irányítást.
Erről szól az egyensúly, az egyensúlyteremtés. Megteremtjük magunkban ezt az ellenállóképességet, hogy hullámzásban képesek vagyunk a hullámzással együtt mozogni, más időszakokban pedig képesek vagyunk ellentartani ezeknek a hullámoknak. A kettő között felismerni a különbséget, az igazából a művészet, és ez persze rengeteg idő, mire az ember ráérez igazán, hogy melyik helyzetben mire is van szükség.
De bízom benne, hogy a saját magaddal való foglalkozás, saját szükségleteid gondba vétele, saját magadra fordított idő és az önreflexió, segíteni fognak téged ennek az egyensúlynak a megteremtésében.
Az egyensúlyteremtés az IDŐD menedzselésével kezdődik.
Hogy telik most egy napod? Átlátod tételesen, óráról órára, hogy mivel töltöd az időt? Ha nem, mindenképpen kezdd azzal, hogy felírod!
Hogy néz ki egy heted? Van ritmusa, vannak jó időszakok, vannak mélypontok? Mikor és miként válnak azzá? Miként tudnál ezekre másként tekinteni?
Az életed jelenlegi ritmusában mik a legnagyobb hiányok? Van rálátásod a “big picture”-re? Milyen az életed madártávlatból?
Ezek után pedig vegyél egy nagy levegőt és válaszold meg azt a kérdést, hogy
Hogyan is nézne ki az IDEÁLIS napod? Milyen gondolatokkal kelnél reggel? Mi lenne más? Hogy éreznéd magad?
Milyen életet szeretnél élni?
Hogyan tudnál efelé az élet felé haladni?
Mi az első LEGAPRÓBB lépés, amit ma megtehetsz önmagadért és hogy jobban menedzseld az időd és olyan dolgokkal töltsd meg a hétköznapjaidat, amik elvezetnek a vágyott életedhez?