Szuper, hogy elkezdted a kurzust!
Itt a mai videó! Ha lejjebb görgetsz, alatta szövegesen is elolvashatod.
Mi a te énidőd?
A kurzusnak a célja, hogy a segítségével kialakíthass egy eszköztárat saját magad számára. Készíthetsz általa egy tervet, amihez bármikor fordulhatsz, ha úgy érzed, töltődésre van szükséged. A lecke végén ehhez egy gyakorlatot is kapsz. Egy tízperceset, hogy könnyedén el tudd végezni a rohanó hétköznapok közepette.
Kezdjük a definícióval, hogy tudjuk, miről is beszélünk pontosan!
Ahány ember, annyi féle definició. Íme három példa:
1) “Az énidő minőségi, önmagukra fordított idő.”
2) “Az énidő segít, hogy ne csavarodjunk be másoktól.”
3) “Az énidő célja a lelki béke elérése, az önismeretünk fejlesztése, a töltődés vagy a pihenés.”
Igazából ami a definíciókban közös, az az, hogy mi az énidő, az mindenki számára egyénre szabott. Némi eltérés van köztük abban a tekintetben, hogy az énidő egy egyéni, egyedül végzett vagy társas tevékenység.
Vannak olyan meghatározások, amelyek szerint az énidőnek mindenképpen a lelki béke “kell”, hogy legyen a célja. Én ezzel egy picit szkeptikus vagyok, mindjárt el is mondom, hogy miért.
A saját definícióm, és amivel ebben a kurzusban dolgozom, igazából elég egyszerű:
Az énidő célja a saját feltöltődésünk, a regenerációnk. Az énidővel a saját szükségleteinkre reagálunk. A saját szükségleteinket vesszük általa gondba. Az énidőnk által gondoskodunk magunkról.
Az, hogy miként gondoskodunk, miként vesszük gondba, egyetértek, ez teljesen egyedi. Viszont, éppen emiatt, nem gondolom, hogy az énidő kizárólag egy “egyórás meditáció a hegyekben”, hanem nagyon különböző dolgokat is takarhat.
Főleg, ha az introvertált-extrovertált skálán mi az utóbbi felé tendálunk, akkor lehet, hogy számunkra egy csoportos fitnesz óra többet ad, mint az az egy óra meditáció. Különbözünk abban, hogy milyen tevékenységekből tudunk töltődni.
Amit én fontosnak tartok, hogy az egyes tevékenységek alatt, mennyire tudjuk magunkon tartani a fókuszt. Mert szerintem itt van az a bizonyos ördög, ami a részletekben rejlik, hiszen az énidő lehet olyan tevékenység is, aminek a végcélja az, hogy másoknak adjunk. Pl. kézműveskedhetünk, készíthetünk egy festményt, egy nyakláncot, bármit. Vagy akár, énidőnek tekinthető az, ha egy órán keresztül, zavartalanul takarítunk. Hiszen, anyaként, erre nagyon kevés időnk adódhat. Mindig kerülgetni kell valakit, nem igaz?
Szóval az énidős tevékenységed lehet olyasvalami, aminek a végcélja az, hogy másoknak adsz, ugyanakkor fontos az is, hogy legyél tisztában azzal, hogy ez ugyanúgy merítheti az elemeidet. Ez a kurzus és ez a mai rész arra szolgálnak, hogy a végére összeálljon egy kis “kosár”, amiben összegyűjtheted azt, hogy téged milyen tevékenységek töltenek.
Mi az, amiből töltődni tudsz? Mi az, amivel egy adott időszakban (pl. fogzós, rosszalvós, mozgásfejlődős…) égető vagy fennálló szükségleteidre tudsz jól reagálni? Ebben kapsz itt segítséget.
A kérdés, amit érdemes feltenned, hogy az adott tevékenység vajon segít kiszakadnod a megszokott kereteidből? Tehát, ha takarítasz, akkor az más motivációból fog fakadni, mint egyébként? Megéled azt, hogy most a saját rendvágyad kap itt valamiféle kielégülést vagy megint csak azt fogod megélni, hogy kvázi rabszolágnak érzed magam a családodban, mert “úgyis mindig te takarítasz”.
Mivel időről beszélgetünk, és általában ebből kevés van, pláne, ha az embernek gyerekei vannak, ami fontos tényezővé válhat számodra, az a hatékonyság. Ez alapján tudod diverzifikálni is akár az énidős tevékenységeidet.
Melyik a leghatékonyabb útja annak, hogy töltődj?
Ez azért lehet fontos, mert ha kevés időd van, akkor abból szeretnéd kihozni a legtöbbet.
Ugyanakkor fontos, hogy az eredményorientáltság ne legyen elvárás saját magaddal szemben. Sőt, az énidő annak a terepe lehet, hogy megtapasztalhasd az elvárásmentességet. A semmittevést. Vagy éppen azt, hogy az énidő által nullára kihozod a lelkiállapotod, hiszen vannak időszakok, sok, hosszú hónap eltelhet így, főleg egy kisbaba mellett, amikor az, hogy nullára kihozd a lelkiállapotod, épp a lehető legtöbb, amit elérhetsz. És ez rendben van így.
A következő kérdés pedig, hogy hogyan teremted meg az énidődet? Ebben pedig az, hogy ha feladatnak tekinted az énidőd, egy segítség lehet – kapaszkodó.
Hiszen, hajlamosak vagyunk elodázni ezt az énidős kérdést. Egyszerűen utolsó helyre helyezzük a prioritási listán.
Én viszont azt mondom: az énidő kötelező! Ugyanolyan szükséglet a pihenés, mint ahogy éhesek vagyunk. Csak valahol még nem tartunk tott, hogy ezt “menő” legyen kimodanni. Még mindig azokat cikizzük, akik fodrászhoz járnak vagy “állandóan az edzőteremben lógnak”, pedig igazából büszkének kéne lennünk azokra az anyákra, aki elmentek ahhoz a fodrászhoz és ott vannak abban az edzőteremben.
Igen, ők ezt megteszik, király! Mit tehetsz TE azért, hogy te is ott legyél, te is megtedd? Ennek az első lépése talán az lehet, hogy azt mondod: az énidő neked egy feladatod. Egyszerűen MUSZÁJ időt szánnod rá, hogy töltődj. Arra, hogy regenerálódj.
Máskülönben nem fog működni az életed.
Ér kimondanod: erre van szükséged. És ha mások számára, akár a párod számára, ezt még nehéz kimondani, kezdd magaddal.
Mondd ki magadnak: az énidőre szükséged van.
A regenerációra szükséged van.
A pihenést megérdemled.
Hiszen enélkül a pihenés nélkül nem lehetsz egészséges hosszú távon.
A pihenés segít, hogy a stressz-szinted csökkentsd, illetve kezelhető mértéken tudd tartani. A pihenés és a saját magaddal töltött idő hozzá tud vezetni a kiteljesedésedhez, hogy megélhesd azt az embert, aki te vagy, és aki nem veszett el az anyai szerepek alatt. A kiteljesedés és a pihenés, ez a regeneráció, például elsődleges fontosságú, ha te szeretnél valamiféle változást, akár a testedben, pl. fogyni vagy fejlődni szeretnél. Pihenés nélkül nem fog menni.
Szóval az énidő kötelező. Csinálj neki helyet.
A következő téma, amivel a következő részben fogunk foglalkozni, az önfeláldozás. A határszabás, az érdekeink érvényesítése. Ezek mind-mind felmerülnek, ha az énidőd megteremtéséről van szó.
Ültesd gyakorlatba!
A letölthető sablonok segítségével írd össze, hogy az elmúlt 1 napban, 1 hétben, 1 hónapban mennyi és milyen énidőd volt. Jelezd az egyes tevékenységek mellé, hogy melyik volt a legjobb, a leghatékonyabb és melyik által tudtál a legjobban töltődni. Mondjuk egy napocskával, egy mosollyal és egy szívecskével. 🙂
Mit tanultál magadról, most, hogy ezeket átgondoltad? Mit gondolsz, hogyan kéne alakítanod az előtted álló időszakot, hogy abban több énidőd lehessen?
